7.rész

Már 3 hónap eltelt, mióta elkezdtem tanulni a varázslást. Már mindent megtanultam amit csak lehetett, kivéve egyet. Az az egy valamiért nem sikerült. Talán a bennem való félelem miatt. Vagy az álmok miatt, nem tudom, de nem sikerül tűzlabdát dobnom. Hiába próbálom, nem megy. Bármit megtudok tenni, kezdve a lebegtetéstől egészen a teleportálásig. A tűzlabda dobás viszont nem megy. A tanárnőt nagyon megkedveltem (azt is mondhatom, hogy megszerettem) és már nem foglalkoztam az iránta irányuló állandó megfelelési kényszeremmel. Kevinnel már 3 hónapja kerüljük egymást. Hol hirtelen nagyon jóban vagyunk, hol pedig elkerüljük egymást. Ez az agyamra megy. A legszörnyűbb az egészben, az, hogy azt hiszem szerelmes lettem. Nem akartam magamnak bevallani, nem akartam elhinni, de nincs más választásom. Ha a közelemben van, gyorsabban ver a szívem, túl sokat gondolok rá és féltékeny vagyok ha más lánnyal beszél. Még szerencse, hogy tudom kontrollálni ezeket a heves érzelmeket. Én sose kezdeményeznék. Én amolyan büszke lány vagyok, sose mondanám el egy fiúnak, hogy tetszik. Sose kérném meg, hogy járjon velem. Az nem én lennék, én régimódi vagyok és azt akarom, hogy a fiú kezdeményezzen. Miával pedig azt hiszem legjobb barátnők lettünk. Ennek nagyon örülök, mivel elég nehezen bízom meg bárkiben is.
- Pihenj egy kicsit kifáradtál- zökkentett ki a tanárnő.
- Nem, folytatom! Tovább, tovább és tovább, egészen addig amíg nem megy!
- Mi a baj? Az utóbbi 1 hétben gondterheltnek tűnsz. Valami bánt?- aggódott értem
- Ezt miből gondolja?- csodálkoztam. Ugyanis 1 hete más álmok gyötörnek. Egy nőt látok hátulról, amint egy kisbabát ringat, szeretgeti és magához ölel. Azon a kisbabán is volt egy anyajegy, mint rajtam. De valaki megbabonázta a bőrét, hogy mikor hozzáérjenek, úgy tűnjön mintha hamisak lennének. Amikor a nő ezt meglátja elszörnyülködik és az egyik szolgálónak adja a gyereket. Azt parancsolja neki, hogy adja a gyereket nevelőszülőnek és soha többé nem akarja látni! A nő arcát sose látom, mikor felém fordulna és meglátnám az arcát, egyszerűen felriadok. Emiatt feszült voltam, de azt hittem, hogy elég mélyre elrejtettem. A tanárnő mintha csak a fejembe látott volna.
- Nyugodj meg, nem volt látható, de én elég jól ismerlek, ahhoz, hogy ezt kiszúrjam.
- Értem, és előre is bocsánat, de nem szeretném ha ábrándozna. Nem ismer engem. Ismeri egy részem, amit megmutatok, de korántsem ismer.- jelentettem ki és az arcán láttam, hogy egyetért.
- Igazad van.- mosolyodott el.- nos térjünk vissza az alaptémához, mi nyomaszt?
- Álmok, 1 hete ugyan azok.
- Az ilyen álmok jelenthetik a jövőt vagy akár a múltat is. Meséld el nekem.- biztatott
- Rendben.- azzal az egészet elmeséltem neki.- És sose látom az arcát- fejeztem be, furcsa módon miközben beszéltem a tanárnő lesápadt. Nem igazán értettem a dolgot- Minden rendben? Kér esetleg egy kis vizet?
- Nem köszönöm. Jól vagyok. Ami meg az álmot illeti. Valószínűleg cs...- nem tudta befejezni, mert ekkor megcsörrent a telefonom. Megnéztem és anyu hívott.
- Elnézést, de ezt fel kell vennem.
- Szia anyu, még itt a suliban. Nem. Rendben. Persze, oké.- és letettem
- Elnézést, de el kell hoznom a tesómat a suliból. Majd legközelebb folytatjuk. Viszlát! Rohantam ki.
Kiléptem a suliból és elindultam a tesómért.
- Szia hugi. Milyen napod volt?
- Szia Stell, jó, köszi.- mosolygott. Hogy nekem milyen cuki húgom van.- És neked?
- Nekem nehéz. És megéheztem, nincs kedved mekizni?- álltam elő a hirtelen ötlettel.
- Dee. Menjünk! Induljunk!- Kérlelt, és elkezdett húzni a meki felé.
Mekizés után haza mentem. Elmentem futni. Az álomról egy csomó minden eszembe jutott. Megannyi kérdés, amire nem volt válaszom. A családból mért csak nekem van varázserőm? Anyu mért nem tudta soha megmondani, hogy ki az apám? Mért más színű a hajam mint Nikié vagy anyuért. És még vagy száz kérdés, járt a fejemben. Lehet, hogy az álom a múltam? De arról tudnék. Vagy nem? Végül 10 km után hazamentem. Felmentem a szobába és eldöntöttem. Csináltatok egy DNS vizsgálatot. Lementem anyuhoz. Megfagyasztottam mindent. Így ők mozdulatlanok lettek. Kitéptem pár hajszálat és utána felengedtem őket. Ők ezt észre se vették. Betettem egy lezárható tasakba és ráírtam anyu nevét. Aztán fogtam egy másik tasakot amibe pedig a saját hajamat tettem. Másnap suli után bevittem egy kórházi laborba, hogy hasonlítsák össze a kettőt. Odaadtam a felhatalmazást is, anyu nevében. (hamisítottam egyet) Azt mondták, hogy 1 hetet várjak.
Alig bírtam kivárni azt az egy hetet, de csak eltelt. Megkaptam a borítékot. A szívem majd kiugrott a helyéről. Ugye ez csak egy hülyeség? Csak meghülyültem és a teszt pozitív lesz. Lassan kibontottam a borítékot és kivettem az eredményt.