3.rész

Minden blog író álma, hogy rengeteg visszajelzés érkezzen, így természetesen nekem is ez a vágyam, úgy hogy légyszi aki olvassa az komizzon! :)


Másnap suliba elkezdődött a tanítás. Persze a legtöbb órán beszélgettünk és minden egyes órán be kellett mutatkoznom. Minden órán ült mellettem valaki, legtöbbet mégis Miával ültem, nagyon jó barátnők lettünk. Azt nem mondom, hogy a legjobb barátnőm, mert nem vagyok az a "megismerek valakit és rögtön lb-k leszünk" típusú lány. Azonban az egész napomra rányomta a bélyeget az, hogy ma találkozom a tanárnővel. Valamiért nem szerettem volna kettesben maradni vele. Persze megvédeni, meg tudtam magam, nem ettől féltem. Igazából nem is féltem, csak fura érzésem volt. Rossz előérzetem volt és közben mégis vágytam rá, hogy találkozzak vele, fel akartam tenni millió kérdést. Tudtam, hogy ha feltenném ezeket a kérdéseket, enyhén szólva hülyének nézve.

- Mia, nincs kedved velem jönni megbeszélni a hip-hop-ot és utána elmenni fagyizni?- kérdeztem reménykedve, miközben a padon ültünk a szünetben.

- Bocsi, de nem lehet, anyuval megyek vásárolni.- mondta, és láttam rajta, hogy tényleg sajnálja.

- Kár, de jó szórakozást.- mosolyogtam rá. Közben belül üvöltöttem.

Az órák túl gyorsan elteltek. Miután vége lett az utolsó mateknak is elindultam le a testnevelőibe. Bekopogtam.

- Gyere be!- hallottam a tanárnő hangját. Olyan volt, mintha egész nap csak azt várta volna, hogy találkozzunk. 

Beléptem, és ő ott ült az egyik fotelen. Most is elfogott az a fura érzés. Megpróbáltam türtőztetni magam, nehogy elkezdjek kérdezősködni. Lazán besétáltam és a kezeimet a zsebembe tartva ökölbe szorítottam.

- Jó napot- préseltem ki magamból

- Szia - válaszolta idegesen (!!!)

- Valami gond van? Jöjjek vissza máskor?-

- Nem, dehogy. Kérlek ülj le.- én a lehető legtávolabb ültem le egy fotelbe.- nyugodtan ülj ide. - mutatott a vele szemben lévő fotelre ami a legközelebb volt hozzá. Kelletlenül átültem. Csak egy asztal választott el minket.

- Azt mondta szeretné megbeszélni velem a hip-hop órákat- tértem rögtön a tárgyra, reménykedve, hogy minél hamarabb leléphetek.

- Hazudtam.-mondta még mindig idegesen és akkor szinte megállt bennem az ütő. Mért hívott ide? Mit akar tőlem? Ezek a kérdések voltak a fejemben, de szerencsére a színészet jó ment így semmit nem tudott leolvasni az arcomról. Csak felvontam a fél szemöldökömet. Kérdőn nézve rám? De úgy láttam, hogy nem akarja folytatni, így rákérdeztem.

- Akkor?

- Nos, szeretnék kérdezni tőled pár dolgot.

- Milyen dolgokat?

- Nincsenek véletlenül furcsa álmaid?- honnan tudja??? Honnan tudja, hogy minden éjszaka azt álmodom, hogy üldöznek, és tűzgolyókkal dobálnak? Utána pedig csecsemő sírást hallok, egy hangot ami megnyugtató majd meglátom a tanárnőt és hallom ahogyan biztat, hogy képes vagyok rá, sikerülni fog. Tőle jön a megnyugtató hang! És akkor én is elkezdek tűzgolyókat röpíteni. Látom ahogyan egy nő oda adja a gyermekét egy másik embernek, a szemem megtelik könnyel ahogyan ezt a jelenetet látom, majd mikor vissza fordulok egy tűzgolyó talál el. Ekkor felriadok.

- Ezt mégis hogyan érti?

- Ahogyan mondtam, és ahogy látom igen, szoktak fura álmaid lenni.- jelentette ki.

- Igen igaza van, szoktak.- jelentettem ki

- Mik szerepelnek benne?

- Elnézést, de ezt nem magával fogom megbeszélni.- jelentettem ki talán túl hevesen

- Ezt megértem, mégis arra kérlek meséld el!- kérte, szinte könyörögve

- Nem!- mondtam-És ha csak ezt akarta akkor elnézést, de más dolgom is van.- majd felpattantam és elviharzottam.

Hallottam hogy utánam kiabált. Megálltam és megfordultam.

- Kérlek hallgass meg, mielőtt bolondnak tartanál!- esdeklett

- Rendben. Mesélje el nekem, mért annyira kíváncsi az álmaimra.- majd visszamentem. Leült és én is így tettem, már nem voltam ideges inkább dühös és zavart.

- Tudod az anyajegyed nagyon különleges, nem szeretnél róla többet megtudni?

- De igen, viszont szerintem csak egy anyajegy, aminek fura formája van.

- Nem nem csak egy anyajegy!- jelentette ki

- Ilyen anyajegye csak annak van akiről a jóslat szól!- mondta halálosan komolyan.

- Jóslat? Mégis milyen jóslat?

- Mi szerint aki ilyen anya jeggyel születik, hatalmas ereje van! ő képes varázsolni anélkül, hogy varázsigét mondana. Mert te egy varázsló vagy! Nem is akármilyen, a leghatalmasabb!- mondta és kész kitört belőlem a röhögés.- Mit nevetsz?- nézett rám furán

- Varázsló? Varázslók nem léteznek.- nevettem tovább aztán fölpattantam és nevetés közben elindultam az ajtó felé.- Sajnálom, de nincs időm a nevetséges mesékre, inkább megyek.- és akkor olyan történt amire nem számítottam. Motyogást hallottam és becsapódott előttem az ajtó majd kattant a zár.