Sziasztok, légyszi komizzatok és szavazzatok.
Ohh és hozzátenném azt, hogy ha Kevinre szavaztok, az nem azt jelenti, hogy Kevin feltámad! Azt jelenti, hogy az eddigi időket tömören az ő szemszögéből írom le. ;)
Bementünk a kórházba. Az orvosok bevitték anyut a vizsgálóba. Fél múlva kijött a doki.
- Maga a hozzátartozója?- nézett rám
- Igen... a lánya vagyok. végül is az voltam- Hogy van az anyám?
- A szúrt seb nagyon mély, de van rá egy új módszer, amivel meggyógyíthatjuk.
- És pedig?- nem értettem mért késlekedik
- Nos, általában azért hallnak sokan bele egy ilyen mély sebbe, mert az szervezetük nem képes egyszerre gyógyulni és elvégezni a szükséges életfolyamatokat. Ha mesterségesen kómába tesszük, akkor csak egy folyamatot kell elvégeznie a szervezetnek. Így meggyógyul, de a kómából csak akkor ébred fel, ha teljesen felépül.
- És fel fog épülni?
- 90% rá az esély, hogy felfog.- bólintott a doki- De szükség van a maga beleegyezésére.
- Rendben van, de előtte beszélhetnék vele?
- Igen, de maximum 3 percet.
- Köszönöm.
Már rohantam is be anyuhoz. Borzalmas állapotban volt. Felém fordította a fejét. Letérdeltem az ágya mellé, és megfogtam a kezét.
- Nem lesz semmi baj, anyu. Minden rendben lesz. El fognak altatni, de mikor meggyógyulsz, én itt foglak várni téged.
- Itt?- nézett rám
- Nem pont itt- mosolyogtam el- Akkor már nem az intenzíven leszel.
- Kérlek addig nagyon vigyázz Nikire.
- Meglesz. Használd ki ezt a pihenőt, amíg csak aludnod kell, mert utána egy gigantikus szülinapi bulit kell szervezned nekem.- mondtam, mire elnevette magát.
- Értem, a bankkártyádra utalj pénzt a számlámról, de aztán nehogy vegyél közbe egy új házat a nevemre.- viccelődött velem.
- Oké, majd az én nevemre veszem.- csodálatos volt hallani, ahogy nevetett, őszintén és nem erőltetetten.
- Lefogadom, hogy amint kilépsz innen, hívod a haverokat, hogy az öreglány egy ideig nem zavar, mehet a buli.- elnevettem magam
- Ha felépültél, kövesd a buli hangját és hazatalálsz.- kacsintottam rá.
- Khm.- hátranéztem és az orvost pillantottam meg.- Idő van- bólintottam
- Használd ki a váratlan jött szabadságot.- mondtam, és megpusziltam a homlokát. Elindultam az ajtó felé, de visszanéztem rá. Már altatták, de még vissza szóltam neki- Hamar épülj fel, mert különben nem kapsz meghívót a szülinapomra.- néztem rá szigorúan
- Nekem nincs szükségem meghívóra, én VIP vendég vagyok.- nevetett, és nevetéssel az arcán altatták mély kómába.
Kimentem a folyosóra és leültem egy székre. Megértettem anyu üzenetét. Azt szeretné, ha vidám lennék, hogy úgy fogjam fel ezt az egészet, mintha elutazott volna valahová egy hétre. Még ilyen fájdalmak közt is csak nevettünk együtt, pár pillanatig el is felejtettem, hogy hol vagyunk. Mintha csak otthon ülnénk a kanapén és nevetnék. Egymáson és saját magunkon ugyan úgy. Nem leszek szomorú, erős vagyok és mindent kibírok. Hazamentem Otthon égtek a villanyok. Bementem a házba és Niki azonnal odafutott hozzám és megölelt. Felkaptam az ölembe és a válla fölött körül néztem. Nem csak Károly bát pillantottam meg, hanem a tanárnőt is.
- Maga mit keres itt?- förmedtem rá. Éreztem ahogy az anyajegy izzik, mintha ki akarna belőle törni valami.- Azonnal menjen innen!
- Hagyd Stell.- szólt Niki- Nagyon sokat játszottunk.- nevetett rá a tanárnőre, majd leugrott az ölemből, és én döbbenten néztem utána. Átfutott a szobán és felugrott a tanárnő ölébe. Egyszerre hatalmas haragot éreztem, láttam Nikit amint megöleli a tanárnőt. A C betű egyre jobban izzott. Éreztem a dühöt és a hatalmas mágiát, mintha ez az anyajegy lepecsételte volna egy borítékba ami most akar kinyílni.
- Niki menj fel a szobádba légyszíves- higgadtságot erőltettem a a hangomra.- Maga pedig kérem jöjjön ki.- A szememmel undort, megvetést és haragot küldtem felé. Láttam az arcán, hogy megértette a néma üzenetet.
- De Stell, én nem szeretnék...
- Niki most!- vágtam közbe. Niki tudja, hogy vele sose vagyok ilyen. Bár kissé megsértődhetett, de megértette, hogy most nem vitatkozhat és hogy nekem nagyon fontos, hogy felmenjen. Felment, de a tanárnő nem mozdult.- Azt mondtam, hogy jöjjön velem.- néztem rá
- Stella kérlek...- kezdte de nem hagytam befejezni. Varázslattal kitaszítottam az ajtót.
- STELLA FEJEZD BE!- üvöltött rám Károly bá. Talán tényleg messzire mentem, de nem tudtam uralkodni az erőmön. A harag irányított.Úgy éreztem a harag és az a hatalmas erő mindjárt kitör. és annak nem lenne jó vége.- Ezt nem teheted meg.
- Hagyjon békén.- szóltam hozzá ridegen.- Maga távozzon- mutattam Károly bára.- Maga pedig jöjjön ki, van némi beszélni valóm magával.- mutatta a tanárnőre. Ránéztem az anyajegyre. Zölden izzott. A tanárnő is észre vette, láttam a félelmet az arcán, de Károly bá nem. Ő teljesen ledöbbent.
- Nem viselkedhetsz így velünk! A szüleid vagyunk az isten szerelmére!- még mindig emelt hangon beszélt- TISZTELETET KELL TANULNOD!- üvöltött rám. És kész akkor és ott elvesztettem a fejem. Egy pillanat alatt elszabadult a pokol. Az anyajegy úgy fájt mintha most égetnék oda vassal. úgy éreztem, mintha a dühöm szivárgott volna ki belőle.
- Stella! Stella, hallasz engem?- kiabált a tanárnő.- Stella, nyugodj meg! Már megyünk! Már megyünk is.- elindultak az ajtó felé én becsaptam azt. Ijedten néztek rám, mindketten. Elborult az agyam. Éreztem ahogyan szép lassan elhagyja a lábam a földet. Már kész káosz volt. Körülöttem robbantak fel a tárgyak. És akkor éreztem, hogy valaki átöleli a derekamat. Lenéztem rá. Niki volt az. A szívem összeszorult. Nem láthat így! Nem hagyhatom. Ő és anyu nekem a legfontosabb nekem. Meg kell védenem Nikit mindentől és mindenkitől, még magamtól is. Szép lassan visszaereszkedtem a földre. Nehéz volt, de lenyugodtam. Niki miatt, a kishúgom miatt. Kitisztult a fejem.
- Stella- indult meg felém a tanárnő
- Hagyjon békén. Most felmegyek és lefektetem Nikit. Maguk addig kint az ajtó előtt megvárnak.- nem néztem a szemükbe, de a hangom rideg és tekintély parancsoló volt. - Gyere Niki.- azzal felkaptam az ölembe és elindultunk az emeletre. Lefektettem az ágyba.
- De hát ez nem az én szobám.- nézett rám furán
- Nem, ma aludhatsz velem, az én szobámba.- mosolyogtam rá- Most lemegyek és miután visszajöttem beszélgetünk, rendben?
- Anyáról?- kérdezte hirtelen
- Mit tudsz anyuról?- ha az a két ember teletömködte a fejét hülyeségekkel, én nem állok jót magamért.
- Hát az a néni, azt mondta, hogy megsebesült és, hogy vallásos a valamije.- nézett rám
- Valószínűleg arra célzott, hogy válságos az állapota.- mosolyogtam rá- Most lemegyek és utána mindent megbeszélünk.- azzal lementem.
Mikor leértem nem volt senki a nappaliban. Ettől egy kicsit lenyugodtam. Kimentem a kertbe és ott találtam őket. Háttal álltak.
- Csak egy valamit szeretnék tisztázni.- szóltam nekik ridegen. Ők hirtelen megfordultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése