5.rész

Légyszi komizzatok! pozitív-negatív jöhet!

Egész futás alatt kattogott az agyam. Mi ez az egész? Ki ez a nő? Mért nyugszom meg a szavaitól? Mért akarok folyton a közelében lenni? Mért szeretném ha büszke lenne rám? Hiszen nem is ismerem! Mi Ez a varázs erő dolog? Nem értem! És akkor eszembe jutottak azok a különös dolgok. Amikor az előző iskolámban feleltem és a nem tudtam válaszolni, a szél mindig pont oda fújta a lapokat a tanár könyvébe. Vagy amikor a tanár elindult felém, hogy mit csinálok a pad alatt (puskáztam) és hirtelen ott volt egy táska előtte, és ő elesett benne, pont addig nem tudott fölkelni ameddig eldugtam a puskámat. Akkor ezekkel nem foglalkoztam túlságosan.
Másnap a suliban tesivel kezdtünk. Az igazgató úgy döntött, hogy ma megnézi a tesinket. Az öltözőben néma csendben átöltöztem. Megnyugtatott a tudat, hogy jelen lesz az igazgató, így tesin biztos, hogy nem kérdez rá a dologra.
- Gyertek ki, ma suliköröket futunk.- nyitott be a tanárnő. Ennek kifejezetten örültem, ugyanis imádtam futni. Futás közben jól lehet gondolkodni.
- Mivel jelen van az igazgató, örülnék ha nem hoznátok rám szégyent- kezdte halkan nehogy az igazgató meghallja- 2 km-ert kell futnotok ami összesen 5 kör! Bírjátok ki, aki 20 percben benne van kap egy 5-est és a következő órán játszhat.- kacsintott ránk.- Álljatok a vonalhoz és... rajt!
Elindultunk, nekem semmiség volt a táv. Alig kellett hozzá 10 perc és beértem, a többieket 2 körrel leelőztem. Bár Kevin és Dév egy ideig leakartak előzni, de hamar kifáradtak, így eléggé csúnyán néztek rám.
- Ez nagyon szép teljesítmény- dicsért meg az igazgató.- És még csak nem is lihegsz, elismerésem- mosolygott- jársz esetleg valami sportra?
- Igen, karate meg artista edzésre, jelentkeztem az iskola hip-hop csapatába és emellett rendszeresen futok is.- meséltem, mire elismerően hümmögött.
- Ennek örülök, végre egy diák aki nem a lustaságáról híres. Esetleg nem akarsz futó versenyekre járni?- kérdezte reménykedve
- Köszönöm, de nem- mosolyogtam vissza- Ez a hobbim és nem szeretném versenyszerűen űzni.
- De mért nem?
- Mert mindennek van jó és rossz oldala is. A futásnak csak a jó oldalát ismerem, de ha elkezdem versenyszerűen űzni, akkor előbb-utóbb megismerem az árny oldalát is. És ezt nem szeretném.- válaszoltam, szerintem logikusan.
- Hány éves vagy?
- 16- válaszoltam zavartan, mert nem nagyon értettem, hogy ez, hogyan jön ide.
- Nos Stella, 16 éves korod ellenére, nagyon bölcs és meggondol vagy- biccentett ismét elismerően.
- Köszönöm szépen.
- Amíg a többieket várjuk, esetleg elmeséled azt, hogy miket tudsz mint artista?- kíváncsiskodott
- Hát sok mindent tudok, de ha a szakszavakat használnám valószínűleg a felét sem értené- nevettem fel, mire az igazgató bólogatott és ő is fölnevetett.
- De ha akarja, akkor miután a többiek beértek, bemutathatok pár dolgot- mosolyogtam, majd hozzá tettem- Addig legalább kilihegik magukat, mert mindjárt összeesnek.- És valóban, volt aki négykézláb mászott el a célig. Nem bírták szegények. Miután mindenki beért össze pakoltuk a szivacsokat, mert sem az igazgató, sem pedig a tanárnő nem engedte anélkül. Bemelegítés után mutatta egy előre-hátra szaltót, majd egyre nehezebbeket és mindegyiknél megtapsoltak. Aztán végül kicsengettek én meg rohantam, nehogy elkapjon a tesi tanár.

Már 1 hete agyalok ezeken a dolgokon, vagy mondjuk csak ki, a mágián. Azóta többször próbáltam és tegnap este sikerült megfagyasztanom az ásványvizemet. Enyhén szólva megijedtem, de közben örültem is.
Úgy döntöttem hagyom, hogy tanítson. Így legalább a közelemben van és így sokat kideríthetek róla. Ki fogom deríteni, hogy ki ő és mért kötődöm hozzá ennyire, mikor szinte nem ismerem, valamiért megbízom benne, és ez megrémít. Ma órák előtt odamentem hozzá.
- Jó reggelt tanárnő, bele egyezem, hogy tanítson, de azt ne várja el tőlem, hogy mesternek szólítsam- szögeztem le. Ha már olyan ez az egész, mint egy film, tuti elvárná ezt tőlem, de az kizárt dolog. nevettem el magam.