6.rész

A tanárnő csak bólintott.
-Akkor ma kezdjük, gyere órák után a testnevelőibe!
Egész nap csak a mai edzésre tudtam gondolni. Így volt ez a szünetben is.
- Hahó Stell?!- kiáltott rám Kevin.-Figyelsz?
- Öhm, mi?Bocsi, persze.- néztem rá zavartan. Eddig észre se vettem, hogy mellettem ül a padon. Hű, jól nézett ma ki. Elismerésem. Uhh és az a gyönyörű zöld szempár. Wow. Órákig tudn...
- Stell! Mi van ma veled?- zökkentett ki, Dév. Megráztam a fejem.
- Ne haragudjatok, ma kicsit szétszórt vagyok.
- Az vettük észre.- válaszolta rá Ati. (Egy másik osztálytársam, ő, Kevin és Dév alkotják a nagy triót
- Egyébként- kezdett bele Dév, miközben, amolyan haveri stílusban átkarolta a vállam.- Mért nem jelölsz vissza a Facebookon? Tán nem ismersz minket?
- Ne haragudj, de nem nagyon szoktam fellépni, de ma mindenképpen felnézek és visszajelöllek- mosolyogtam rá.
- Pedig már kezdtük azt hinni, hogy esetleg a barátaid, vagy a pasid előtt ciki lenne, ha elismernéd, hogy ismersz minket.- nevetett Kevin
- Nem lenne ciki a barátaim előtt, de bármilyen hihetetlen, fel kell, hogy világosítsalak, én nem a neten élem az életem.- vágtam rá. Direkt nem említve a pasiról szóló részt. Kíváncsi voltam az arckifejezésére és megérte. A vigyor ráfagyott az arcára, majd szép lassan leolvadt és elképedve nézett maga elé.
- Szóval van barátod?- kérdezte Dév, Kevin pedig ösztönösen fölkapta a fejét.
- Mért érdekel ez téged?- szórakoztam egy kicsit.
- Mert ha van, akkor leellenőrzöm neked és csak azután szabad vele találkoznod.- vágta rá Ati.
- Hogy mi van? Leellenőrzitek és csak azután járhatok vele?-ugrottam le a padról- Ti meghibbantatok! Nem 12 éves vagyok, ha van pasim akkor az csak is egyedül rám tartozik! Világos?- veszekedtem velük.
- Mért tán valami titkos múltja van? -kérdezte gúnyosan Kevin.
- Hah, hát hogyne. Lelőtt egy embert és most menekül a rendőrség elől. Egy ideig én is vele menekültem, de aztán meguntam és inkább átjöttem ebbe a gimibe, a szaladgálást meg meghagyom neki.- válaszoltam gúnyosan. A többiek fetrengtek a nevetéstől. Kevin meg köpni-nyelni nem tudott.
- Egyébként- ültem vissza a padra lenyugodva- nincs pasim.
- Szóval szabad a pálya?-nézett rám Dév.
- Egy olyan nőcsábásznak, mint te, legfeljebb a kórház fele lesz, szabad a pálya.- nevettem fel.A többiek húúz-tak.
- Úgy is tudom, hogy tetszem neked.-jelentette ki, magabiztosan.- De bocs szivi, nem szeretném magam egy csajnál lekötni.
- Megpróbálom túltenni magam rajtad.- ígértem tettetett csalódással. Mire mindenki felnevetett. Becsöngetéskor  mentünk fel a terembe, mikor Mia hirtelen berántott a mosdóba.
- Mi van?
- Mi van közted és Kevin közt? Nagyon elképedt mikor azt hitte, hogy van barátod.- kezdte rögtön.
- Semmi nincs semmi sem. Jó képű meg minden, de nem bírnám magam mellett elképzelni. Én amolyan magabiztos és erős lány vagyok. Ő meg menő és nem túl szókimondó.
- Ha te mondod- vigyorgott Mia- De láttam, hogyan bámultad- mondta majd ott hagyott. Én és Kevin? Ez hülyeség. Képtelenség.
Az órák elteltek és jött varázslás. Vajon varázspálcám is lesz? Vagy valami ilyesmi?
Lementem a testnevelőibe. Kopogtam, majd bementem.
- Na végre- lelkesedett a tanárnő. Talán túlságosan is.- Pakolj le és kezdjük.
Lepakoltam és valóban, utána kattant a zár és elkezdtük.
-  Kezdjük. Mondjuk mit szólnál a teleportáláshoz? Menne?
- Igen az csodás lenne.- lelkesedtem, mert tényleg tetszett volna ha az egyik helyről a másikra teleportálnék.
2 órán át csak gyakoroltuk, de még mindig nem ment.
- Ne haragudj, az én hibám. Valami egyszerűbbel kellett volna kezdenem, nem pedig rögtön belevágni a közepébe.- sajnálkozott- Mára vége, csütörtökön folytatjuk valami egyszerűbbel.
- Nem!- jelentettem ki határozottan- Én megfogom ezt csinálni, otthon gyakorolok és csütörtökön már menni fog!- Mégis mit képzel ki vagyok én? Nem fogom feladni és sikerülni fog!
- De ez az egyik legnehezebb feladat. Nem gondolkoztam és ezért aj...
- Mondom nem! Sikerülni fog, bármi áron!- nem hagytam magam eltántorítani. azzal kimentem. Kiléptem a suliból és a buszmegálló felé vettem az irányt.