4.rész

Kattant a zár. Olyan gyorsan vettem 180°-os  fordulatot, hogy megszédültem.
- Most már hiszel nekem?
- Maga megőrült!- jelentettem ki!- Kérem a kulcsot, vagy berúgom az ajtót!
- Nem kulccsal van bezárva, ezért nem tudod berúgni! Gyere kérlek ülj le!- mondta és közben halál nyugodt volt.
- Nem!- és akkor be akartam rúgni az ajtót, de valóban nem sikerült.
- Kérlek ülj le, elmagyarázok mindent.
- Hiszen nem is ismerem magát!- érveltem amellett, hogy elhúzhassak, tudtam, hogy nem szabadott volna idejönnöm.
- De ismersz, méghozzá az álmaidból. Én vagyok akit arra választottak ki, hogy a mestered legyek, kérlek ülj le.- leültem, úgy voltam vele, hogy ha már úgy se megyek el, akkor legalább egy jót szórakozom ennek a beteges nőnek a történetein. Elvégre megtudtam magam védeni, ha arra került volna a sor.
- Hallgatom.- mondtam, miközben próbáltam vissza fojtani a nevetésem.
- Nos- kezdett bele. Igen furcsa volt a története. Elmondta, hogy van egy másik kontinens, egy egész bolygó ahol hozzám hasonló varázslók élnek, ahol mindenki varázsol, egy jós megjósolta, hogy születni fog egy gyermek (ennél a résznél, úgy éreztem, hogy valamit titkol ennél a résznél) akinek a bal vállán lesz egy anyajegy ami egy C-t fog formázni. Ez a gyermek képes lesz arra amire soha senki, varázsolni tud majd, de nem akárhogyan, ő varázsigék nélkül. Ő lesz a leghatalmasabb az összes varázsló közül. De nem itt fog élni a bolygón! Ő egy másik bolygón fog élni, mégpedig a Földön. Azt mondta, hogy őt jelölték ki, hogy amint megtalált engem, tanítson meg, használni az "erőmet". Egyre hülyébbnek néztem a tanárnőt.
- Ennyi?- Kérdeztem, mikor úgy tűnt befejezte.
- Igen.
- Nem gondolja, hogy ez egy kicsit abszurd?-néztem rá felvont szemöldökkel
- Abszurd? És ha bebizonyítom?
- Kíváncsian várom.- ekkor elmormolt valamit, mire egy snikers lebegett(!!!) előttem.
- Ez valami trükk!- hitegettem magam
- Nem ez nem trükk, te még sokkal több mindenre vagy képes. Szerinted mért van ott az az anyajegy? Szerinted mért álmodsz furcsa dolgokról? Mért érzed magad legyőzhetetlennek? Mért érzed magad furcsán ha a közeledben vagyok? Te vagy a kiválasztott! Te képes vagy bármire! Bízz bennem!- A szavai hatására ösztönösen hinni kezdtem neki, bár egy részem még mindig harcolt ez ellen, de a szavaitól megnyugodtam. Ahogy ezeket kimondta ösztönösen kezdtem megnyugodni.
- És honnan olyan biztos benne, hogy én vagyok az? Az anyajegyem lehet véletlen is.- mondtam szinte alig hangosabban a suttogásnál.
- Nem véletlen.- mosolyodott el- De ha te nem vagy biztos benne, akkor bizonyítsuk be. Rendben?- alig láthatóan bólintottam.
- Nos akkor gondolj arra hogy az a pohár lebegjen, erősen koncentrálj!- Megpróbáltam, bár valahol nevetségesnek éreztem.
- Ez így nem jó, még mindig nem hiszed el és így nem fog menni!- aztán úgy láttam, hogy valami az eszébe jutott.- fordulj meg kérlek.- bíztam benne és megfordultam, bár tudom ezt sose szabad. motyogott valamit, majd felkiáltott- Fordulj vissza!- akkor ledermedtem, egy tűzgolyó repült felém, pont olyan mint amiről álmodtam. Már majdnem elért amikor a fülembe csengett az a megnyugtató hang. És akkor, akkor a  odavarázsoltam(!!!) egy kancsó vizet a tenyerembe és eloltottam vele a tűzgolyót, mielőtt elért volna.
- Maga teljesen megőrült??- kiabáltam, teljesen ledöbbenve.
- Nem. Nézd sikerült!! Varázsoltál!
- Hogy mit csináltam? Én.. Én.. Én varázsoltam?- fehéredtem le teljesen
- Pontosan, ügyes vagy, valóban te vagy az!- könnyebbült meg és láttam, hogy könny szökik a szemébe. De vajon mért?- El kell kezdenem kitanítani téged, meg kell tanulnod bánni ezekkel az erőddel, ameddig nem uralod addig sebezhető vagy. Nem tudhat meg, hogy él..
- Elég.- vágtam közben halkan, még mindig falfehér arccal.- nekem ez túl sok!
- Ohh én..-kezdte
- Nekem ezt át kell gondolnom. Még nagyon sok ez nekem. Mit gondolt, hogy ezt kijelenti úgy mintha csak azt kérdeztem volna, hogy hány óra és akkor én öröm táncot járok és csak varázsolni akarok?- kérdeztem.
- Megértem, ha zavart vagy, megértem ha ez az egész neked még nagyon különös. De föl kell fognod, hogy minél előbb el kell kezdeni a kiképzésed. Addig nem tudod magad megvédeni.
- Sajnálom, nekem ez nem így megy. Át kell gondolnom a dolgokat!- mondtam elhaló hangon és az ajtó felé igyekeztem, de az még mindig zárva volt.- Kérem nyissa ki!- Kelletlenül kinyitotta én meg rohantam. Csak rohantam míg haza nem értem. Otthon ledobtam a táskámat, mivel senki nem volt otthon, hagytam egy cetlit, hogy elmegyek futni. És csak futottam és gondolkoztam.