2.rész

Légyszi komizzatok, hogy mi a véleményetek!


És oda jött. Végig nézett rajtunk. Én kerültem a tekintetét, pedig biztos voltam benne, hogy észrevette amikor az előbb őt bámultam.
- Üdv 10/a- szólt mosolyogva. Szóval ő egy tanár.- Remélem idén jól viselkedtek tesin.- mosolygott mire az egész osztály hevesen bólogatni kezdett. Aztán megakadt a szeme rajtam, én gyorsan elkaptam a fejem.
- Szóval te lennél Stella.- felnéztem és bólintottam- Örvendek, én a tesi tanár vagyok, sportolsz esetleg valamit?
- Igen, karatézom és artista képzésre járok 3 éves korom óta- mondtam és láttam, hogy megleptem. Biztos arra számított, hogy nemet válaszolok.- ja és rendszeresen járok futni.
- Az szép.- bólintott elismerően, mire valamilyen furcsa okból hatalmas büszkeség töltött el. Nem értettem az okát, hisz már sokszor dicsértek meg, de ilyen hatalmas büszkeséget még soha nem éreztem.- És karatéból milyen szinten állsz?
- Fekete öves - mondta meg helyettem Dév, miközben a vállát dörzsölte. Erre mindenki felnevetett.
- Szóval bepróbálkoztál nála, és elkapott, mi?- nevetett a tanárnő.
- Valahogy úgy- mosolyogtam kínosan.
- És mit jelent az, hogy rendszeresen futsz? Mikor és mennyit?
- Reggel 4-től 6-ig minden nap és 6 vagy 8 km-reket.- mosolyogtam.
- Gratulálok, látom te egy sportos lány vagy, ennek nagyon örülök. Várlak tesin.- kacsintott.- Esetleg nem szeretsz véletlenül táncolni?
- De, szeretek.- mosolyogtam el ismét.- De sajnos nem járok sehova, mert nincs időm csak heti egy edzésre, de a legtöbb ilyen helyen heti 2-3 óra van, ami nekem sehogy se jön ki.- szomorkodtam.
- Járjál táncra, az itt van a suliba pénteken 3-ig. Mindenféle tánc van itt. A tanévben 3-szor lépünk fel. Ezt én tartom, de a táncot mindig a legidősebbek találják ki.- erre a hírre azonnal fölkaptam a fejem, a péntek az tökéletes volt. Aznap semmilyen más edzésem nincs és valamiért még jobban akartam oda járni amikor megtudtam, hogy a tanárnő tartja.
- Köszönöm és nagyon szívesen járnék.
- Rendben, most viszont megkeresem az oszt....- nem fejezte be, ugyanis akkor Dév meglökte a vállam aminek az lett a következménye, hogy a felsőm pántja elmozdult és látni lehetett az anyajegyemet, utáltam azt az anyajegyet, fekete volt mintha tetoválták volna a formája pedig egy C-t ábrázolt. A tanárnő tekintete megakadt rajta. Az mosoly ráfagyott az arcára. A tekintete megváltozott ijedséget és döbbenetet mutatott és akkor egy pillanatra láttam rajta valami remény félét.
- Az egy tetoválás?- kérdezte és úgy láttam mint ha azt várná, hogy ne az legyen.
- Nem az egy anyajegy.- válaszoltam és zavartan ráhúztam a felsőm pántját, hogy senki se lássa. Közben az arca egyszerre tükrözött örömöt, megkönnyebbülést és zavartságot. Nem értettem. Mi ez az egész, ki ez a nő, mit akar tőlem és mégis mi ez az érzés?
- Értem- mondta furán.- Iskola után megtudnál keresni a testnevelőiben, hogy megbeszéljük a.. a hip-hop órákat?
- Sajnálom, de a délután nem jó. Karate edzésem lesz utána pedig artista képzés lesz.
- Értem a holnap délután jó?
- Igen, szerintem az jó lesz.- mondtam és eléggé kínosan éreztem magam, mert még mindig az anyajegyemet bámulta, vagyis a felsőm azon részét ami eltakarta azt.
- Rendben van, akkor holnap.- mondta majd elment.
- Ez fura volt- mondtam Miának
- Mi? Bocsi nem figyeltem, a fiúkon röhögtem- mondta miközben már sírt a nevetéstől
Miután hazaértem az edzésekről, anyuék már otthon voltak.
- Szia kicsim, hogy telt a napod?- kérdezte anyu
- Szia jól.
- Ennek örülök, mindjárt kész a vacsi.
- Oké, de előtte elmegyek futni.
- Futni? Most?- nézett rám elképedve- Hiszen 2 kimerítő edzésed volt egymás után!
- Igen, de még nem fáradtam ki és szeretném kiszellőztetni a fejem.
- Rendben van.- egyezett végül bele.
Miközben futottam egyre csak a tanárnőn járt a fejem. Mi volt ez a mai? Mért nézett rám furán? Mért érdekelte annyira az az anyajegy? És legfőképp mi ez az érzés amit érzek valahányszor csak meglátom, vagy pedig beszélek vele? Túl sok a kérdés és nincs válasz!