11.rész

Légyszi komizzatok!! Jah és szavazzatok!!!

Ez egy barátom blogja! Olvassátok és komizzátok légyszi neki! Vámpíros történet: http://daveharrisonn.blogspot.hu/




Csak egy kérdést tettem fel, köszönés nélkül:
 - Ki az apám?- vártam, hallottam, hogy vannak a vonal végén. Csak várakoztam. Örömöt éreztem és félelmet, talán most megtudom, hogy ki az apám, de vajon tudni akarom? Már 10 perce vártam amikor is végre beleszóltak.
- Nem mondhatom el.- válaszolta alig hallhatóan, én mégis úgy hallottam, mintha csak beleüvöltötte volna a fülembe. Nem mondhatom el. Ez visszhangzott a fejemben. Teljesen lebénultam, nem erre számítottam.
- Szóval ezt is elveszi tőlem?- kérdeztem higgadtan, tőlem ez mégis olyan volt, mintha üvöltöttem volna, sőt rosszabb.
- Én nem..-kezdte, de kinyomtam. Ezt nem hiszem el, elvette tőlem, elvette az apámat vagy esetleg az apám nem akar engem? Ilyen gondolatokkal aludtam el.
Reggel korán keltem. Futás után letusoltam, felkaptam egy farmert, egy deszkás cipőt és egy halálfejes pólót, rá egy cipzáros felsőt. Megreggeliztem és indultam. A hátunk előtt ott állt Kevin.
- Jó reggelt- ölelt meg.
- Szia, hát te? Ideig lejöttél elém?- csodálkoztam el. Azért elég messze lakok a sulitól.
- Jah, gondoltam beszélgethetnénk. Egy csomó mindent nem tudok rólad.- tetszett az ötlet, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyünk. Így ugyan késünk, de csak angol lesz. Szerintem a tanár észre se vett még eddig. Még egyszer se szólaltam meg az óráján. A dolgozataimra mindig 5-öst kapok, de untam az angol órákat. Nem tudtak újat tanítani, 15 éves koromig Amerikában éltem, ezért anyanyelvi szinten beszéltem az angolt. Az órákon pedig fülhallgatóval a fülembe ültem és nem figyeltem. Szóval szerintem Károly bá nem igazán bírt.
- Oké, akkor játszunk olyat, hogy felváltva kérdezünk.
- Rendben, én kezdem.- bólintott, láthatóan őt se érdekelte, hogy késünk.- Mi a kedvenc virágod?
- A vörös rózsa. Most én jövök. Mi volt az első benyomásod rólam?
- Hát először mikor megláttalak azt hittem, hogy egy beképzelt pláza cica vagy- döbbenten néztem rá- Aztán, miután átöltöztél deszkás cuccba és lekaratéztad Dév-et, akkor felfigyeltem rád.- hűű, már akkor? De boldog vagyok.- Én jövök. Kivel volt az első csókod?- áhhá, szóval erre volt a leginkább kíváncsi.
- Veled- feleltem büszkén.
- Velem? Komolyan?- döbbent le.
- Igen, mért döbbensz le úgy? Nem vagyok az a lány aki akárkivel csókolózik. Ha ezen így ledöbbentél, akkor most még jobban le fogsz döbbenni: Te vagy az első fiúm.- és kész teljesen ledöbbent.
- Na ne szórakozz! Komolyan, pedig olyan szép vagy és menő. Kizárt, hogy ne akartak volna járni veled.
- Akartak, de én nem akartam. Nem járok csak azért valakivel, mert menő vagy ilyesmi. Én jövök- és aztán a suliig beszélgettünk. Az óráról 20 percet késtünk. Mikor bementünk a terembe, mintha mi sem történt volna, indultunk meg a helyünk felé.
- Khm.- állított meg Károly bá.- Nem akartok magyarázatot adni, hogy mért késtetek?
- Nem- vontam meg a vállam és már keresgéltem is a zenéim közt.
- Én viszont szeretnék magyarázatot.- lett idegesebb a tanár.
- Ha nagyon akarja.- néztem rá unottan.- Messze lakom és nem volt kedvem buszozni, szívesebben beszélgettem inkább Kevinnel.
- Rendben, akkor most beszélj velem is egy kicsit.- vicsorgott rám.
- Maga tudja.- majd kimentem a tanárhoz. Pff, nem tudja még, hogy mi vár rá. Elkezdett tőlem angolul kérdezni, én meg erre egy monológot elmondtam angolul, gyönyörű kiejtéssel és semmi hiba nem volt benne, hogy is lett volna? A tanár csak hihetetlenül bámult rám, ahogyan az osztály is.
- Elégedett?- kérdeztem gúnyos vigyorral.
- Ezt hogyan?- kérdezte még mindig elképedve.
- Ugye nem nézte meg, hogy eddig hol jártam suliba? Hát akkor elárulom, hogy New York-ba jártam. Ott nőttem fel, nekem már nem tud újat tanítani.- nevettem el magam.
- Értem, ez akkor sem ok, hogy késs az órámról!- jelentette ki, de láttam rajta, hogy annyira nem érdekli már, hogy késem-e vagy sem.- Ülj le a helyedre és figyelj...  vagy csinálj amit akarsz, de csendben!
- Eddig is ezt csináltam.- majd bevágtam magam Mia mellé, aki szintén csodálkozott.
Az órák hamar elteltek, bár a tesi lassabban telt. Minden egyes feladatot nekem kellett bemutatnom és a Tanárnő pedig 2-szer próbált meg félre hívni és beszélni, de nem, én úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele. Nem érdekelt. Utána Kevinnel mentem haza.
- Elmondod mi volt a bajod a múltkor? És, hogy mért kerülöd a tanárnőt? Pedig eleinte úgy láttam, hogy nagyon jól kijöttök.- kérdezte, de nem akartam elmondani.
- Sajnálom, de ezt nem szeretném elmondani. Bízok benne, de ez olyan hatalmas titok, amit nem szívesen osztanék meg veled, és nem csak veled, hanem senkivel se.
- Értem, és ha elmondok neked én is egy titkot?- nézett rám, komoly volt.
- Nem, ilyen hatalmasat te se tudsz.
- Próbáljuk ki.- nézett rám, olyan komoly volt, hogy még én is megijedtem tőle. Arrébb állt, és amit akkor láttam... Eltátottam a számat. Ezt sose képzeltem volna.