2013. szeptember 11., szerda

10.rész

Álomba zokogtam magam. Megint azt az álmot láttam. Odaad, az arc, a mondat. Felriadtam. Nem bírtam már visszaaludni. Haragudtam magamra, amiért gyenge voltam, amiért sírtam. Ez soha többé nem fordulhat elő. Mert a sírás egy gyengeség és le kell győznöm. Én erős vagyok. Vas Stella egy erős lány, aki sosem mutatja meg a gyenge pontját. Aki magába folytja a bánatát. Vas Stella én vagyok! Holnaptól senki nem fogja látni rajtam a bánatom, vidám leszek és energikus. A tanárnő pedig az én szememben meghalt. Az osztálytársaimmal fogok foglalkozni, őket eléggé elhanyagoltam mostanában.
Egész éjszaka gondolkodtam. Szombat volt. Anyu mindjárt elmegy Nikivel vásárolni. Egész nap nem lesz itthon. Nagy házban élünk és hátul a ház mellék épületében van medence. Áthívom az osztálytársakat, bulizunk egy jó. És valóban virultam. 
- Jó reggelt anya.- öleltem magamhoz jó szorosan. Igen ő az anyám.
- Szia kicsim, minden rendben?- mosolygott
- Igen, csak nagyon szeretlek.
- Én is kicsim.
- Anyu nem baj ha áthívom az osztálytársaim? Mostanában elhanyagoltam őket.
- Persze, csak nyugodtan. Mit fogtok csinálni?
- Még nem tudom. Szerintem medencézünk.
- Jó mulatást. 
- Meg lesz!- mosolyogtam. Felrohantam a szobába és írtam mindenkinek chat-en egy címet és írtam, hogy találkozzunk ott és bulizzunk nálam egy jót! Hozzatok fürdőruhát!! Összesen 20 vagyunk az osztályban. 9 lány és 11 fiú. Liza és két csatlósa Bea és Dzseni. Utáltam őket, beképzelt pláza cicák. A maradék 4 lánnyal nem volt semmi bajom, nem voltunk a legjobb barátok, de el lehetett velük hülyülni. Ők voltak: Léna, Lexi, Dána és Barbi. A fiúkból 3-al imádtunk lógni Miával, ők természetesen Kevin, Dév és Ati volt. A maradék 8 fiú meg imádott hülyülni, Dani, Krisz, Pisti, Tomi, Laci, Zsolti, Beni, és Andris volt. Nekik küldtem az üzenetet. Bár reménykedtem benne, hogy a 3 barbi baba nem jön. Előkészítettem chipset és üdítőket a medencéhez. Csöngettek úgy, hogy rohantam ajtót nyitni.
- Sziasztok!- köszöntem mosolyogva. Az ajtóban a 3 fiú állt, Ati, Dév és.. és Kevin.
- Szia elveszett lány!- köszöntött Dév.- Hűű, te itt laksz?- csodálkozott nagyokat.
- Aha, tetszik?
- Naná- lépett beljebb Ati is.- Ez nagyon király hely.
- Gyere be te is.- szóltam Kevinnek is, aki mosolyogva belépett.
- Szia, mért kellett fürdőruhát hozni?
- Szerinted? Hát medencézni!- nevettem fel.
- Na ne mond hogy- kezdte elképedve Dév.
- De bizony, menj egyenesen és a folyosó végén balra, ott lesz két fele fürdő szoba féleség van, de ha egyenesen mész akkor ott az ajtón túl a medence mire végig mondtam, már itt se voltak. Csak Kevin maradt ott velem.
- Szép a házatok.- törte meg a csendet.
- Köszi. Figyelj- fordultam felé.- Ne haragudj a múltkoriért. Nem akartalak bántani. Tudom, hogy csak segíteni akar...- nem tudtam befejezni, mert akkor hirtelen magához húzott és megölelt. Csodás érzés volt. 
- Nem haragszom.- suttogta a fülembe.- Örülök, hogy már minden rendben.- és tovább öleltük egymást. Nem tudom meddig álltunk ott az ajtó előtt. Csak jó erősen magamhoz szorítottam.
- Köszönöm- suttogtam. Az ölelésünknek az vetett véget, hogy csöngettek. Ugyan olyan hirtelen rebbentünk szét, mint ahogy megölelt. Ajtót nyitottam és szép sorjába jöttek az osztálytársak, sajnos a 3 idegesítőcsaj is jött. Már mindannyian megjöttünk, úgy, hogy én is átöltöztem bikinibe. Lementem a medencéhez. Ott már folytak az események. Ugráltunk a medencébe. Verekedtünk és hülyültünk. Egyszer csak kaptam egy sms-t valami Jack-től. Ismerős volt a név, szünetben mindig ott lógnak körülöttünk a felsőbb évesek, biztos közülük volt.
- Héé emberek!- kiáltottam fel, mire mindenki elcsendesedett.- A felsőbb évesek közül, melyik az a Jack?
- Az a barna hajú szépfiú, mért?- röhögött Dév.
- Most írt egy sms-t, hogy járok-e vele.- néztem rájuk furcsán.- Egyáltalán honnan van meg a számom neki?
- Passz. És mit válaszolsz neki?- kérdezte Kevin.
- Természetesen azt, hogy nem.- adtam meg a logikus választ.- Szinte nem is ismerem. Várjunk csak? Nem ő az aki mindig csokikkal meg levelekkel zaklat?- kaptam észbe. Eléggé idegesített már az a srác
- De igen, ő az- bólintott Dév.
- Idegesít az a gyerek. Már vagy 100-szor mondtam neki nemet. Erre most már sms-ekkel is bombáz. Folyamatosan azzal nyaggat, hogy mért érné meg nekem, ha vele járnék. Elegem van belőle, még egy hasonló és leverem.- ezt a kijelentést hangos röhögéssel díjazták. A 3 csinibaba persze az egyik széken ült, bikiniben és a fiúkat. Láttam Lizán, hogy Kevin érdekli. Leraktam a telefonomat és indultam a medence felé. Ekkor Kevin felkapott.
- Itt jövünk!- kiáltott fel és már ugrott is velem együtt a medencébe. Éreztem ahogy ugrás közben leérünk a medence aljába és egy puszit(!!!) nyom az arcomra. Hűű. 
- Nem engedlek, a foglyom vagy- vigyorgott, mikor felértünk és ki akartam szállni az öléből.- Nézzétek! Stella a foglyom!- kiabált fel.
- Éljen! Éljen!- kiabáltak nevetve többen is.
- És meddig leszek a foglyod?- néztem a szemébe.
- Sajnálom, de életfogytiglant kaptál.- vigyorgott rám.
- Azt hiszem, azt el tudom viselni.- vigyorogtam rá.- Viszont ki kéne mennem a konyhába.- nevettem fel.
- Már megyünk is.
- Te most komolyan a kezedben viszel ki a konyhába?- nevettem el magam hitetlenül.
- Hát persze, hisz a foglyom vagy!- és valóban, egészen a konyháig a kezében vitt ki.- Melyik szekrényben van a chips? 
- Abba- mutattam egy felső polcra. Odavitt én kivettem egy csomó chipset és már mentünk volna vissza amikor gondoltam egyet és megpusziltam.- Kvittek vagyunk- suttogtam. Rám nézett, mélyen a szemembe.
- Te megpusziltál?- csodálkozott.
- Igen- néztem a szemébe. Majd mindegy minden alapon a átkaroltam a nyakát- El ne ejts.- suttogtam, majd megcsókoltam és ő viszonozta. Éreztem, hogy erősebben fog. Majd kibontakozva mélyen a szemébe néztem.
- Szeretlek.- mondtuk teljesen egyszerre. Örömömben átöleltem és majdnem elejtett. A hasamon egyensúlyoztam a chipset, nehogy elejtsem. 
- Leszel a barátnőm?- kérdezte meg tőlem.
- Azt hittem, már sose kérdezed meg.- néztem rá- Igen.- majd benyitott Dév.
- Emberek, hozzátok már a chipset.
- Visszük- válaszoltam gyorsan.- Itt van nálam pár, de légyszi az alsó fiókból is szedd ki az összeset.- mutattam az egyik szekrényre. Visszamentünk, majd miután letette Dév a chipseket az ölemből, Kevin elkiabálta magát.
- Emberek! Bemutatom a foglyomat,- emelt feljebb- és a barátnőmet- emelt még feljebb. 
- Húúú- kezdték azonnal.- Grat- kiabálták.
- Várjunk csak! Akkor Stellnél már nem szabad a pálya?- kérdezte csalódottan Andris
- Bocsesz.- néztem rá. Boldog voltam. A buli után Kevin még maradt. Beszélgettünk, majd utána ő is elment. És akkor hirtelen eszembe jutott valami, amire eddig nem gondoltam. Felkaptam a telefont és tárcsáztam. 4. csörgésre felvették. Csak egy kérdést tettem fel, köszönés nélkül:
- Ki az apám?

7 megjegyzés: