1. rész

Az emberektől ha megkérdezik, hogy mi jut eszébe Vas Stelláról, akkor csupán egy szó jut eszükbe: tökéletes. Pedig ez nem igaz, bár mindenki csak azt látta miben és mennyire vagyok jó. Ez csak a kitartásomnak köszönhettem, annak hogy maximalista vagyok, hogy mindenki elvárásának meg akarok felelni. Bár a családom gazdag, még se éreztem úgy, hogy elkényeztettek volna. Volt egy húgom akit mindennél jobban szerettem, egy édesanyám aki nagyon szeretett, néha mégis idegennek éreztem, apám sose volt. Bár már volt 2 férfi anyu életében, mindkettőre azt hazudták nekem, hogy ő az apám, de mikor anyuval nem működtek a dolgok és megállapították, hogy jobb ha távol maradnak egymástól, nekem a szívem szakadt meg. Utána anyu elmondta, hogy nem az apám. Ez kétszer történt meg és mindkétszer úgy éreztem elárultak, de nem. Anyu elmondta, hogy azért hazudta ezt, mert megakarta nekem adni az egyetlen dolgot amit sose kaptam meg. Mégpedig egy szerető, gondoskodó és védelmező apát, ami mindig is hiányzott. Ilyen gondolatok jártak a fejemben miközben futottam hazafelé. Mikor hazaértem lezuhanyoztam és felvettem az ünneplő ruhámat. Mindig is utáltam a szoknyákat, ezért gyorsan bepakoltam a farmeromat, egy ujjatlan pólót és egy magas szárú cipőt. Mire ezzel végeztem 7 óra lett. Anyu már ébresztette a húgomat, Nikit.
- Jó reggelt!- léptem oda hozzájuk és nyomtam egy puszi anyu arcára.
- Neked is, milyen volt a futás?-kérdezte anyu, miközben ő is adott egy puszit.
- Nagyon jó volt, muszáj ma ünneplőbe mennem?- húztam el a számat.
- Igen muszáj, és ne felejtsd el délután karate és artista edzésed is lesz.
- Igen tudom, de 10.-es vagyok, most megyek át új suliba ahol már van egy összeszokott társaság- kezdtem- Utána megyek edzésre, ezt rendben, de utána szeretnék elmenni moziba, Szabinával!
- Rendben van, de az edzést kérlek ne hagyd ki.- sóhajtotta
- Oké, de induljunk mert elkésünk! Elviszel?
- Igen, induljunk.
Megállt a suli előtt. Én kiszállva kissé ideges voltam, aztán úgy voltam vele lesz ami lesz. Bementem az aulába, föl a termembe. Az osztályunk elég zajos volt. Az ofő bemutatott az osztálynak és úgy láttam tetszem nekik. Úgy éreztem hamar beilleszkedem majd.
-Tehát akkor mielőtt leülnél, légyszíves maradj itt mert beírnám az adataidat.- mondta nekem az ofő. Én bólintottam és ott maradtam.
-Tehát a neved? A születésed helye és ideje? A szüleid neve?
- Vas Stella. 1997. május. 13, Budapest. Az édesanyám neve Vas Andrea.
- Az édesapád neve?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem tudom, nem ismerem az apámat.- mondtam lazán, mintha nem érdekelne. Pedig ez nem így volt. Nagyon is bántott a dolog.
- Értem- felelte és láttam ahogy lefagy az arcáról a mosoly.- Ülj le! Figyelem, ki mellé ülhet Stella?- mire ezt kimondta, az összes fiú feltette a kezét, még olyan is aki mellett ültek.- Rendben van akkor ülj Mia mellé.- leültem a lány mellé a 2. sorba, az ablak mellé.
- Szia-köszöntem neki mosolyogva
- Szia- köszönt vissza szintén mosolyogva.
Az órán elmondták a fontos tudnivalókat. Mikor kicsengettek, kimentem Miával és folytattuk az órán elkezdett beszélgetésünket. Nagyon megkedveltem. Aztán odajöttek hozzánk a fiúk is.
- Szia Mia. Szia- fordult felém- én Dávid vagyok.- mutatkozott be az egyik fiú. Mielőtt megszólalhattam volna, folytatta- És amint látom te meg dögös, szóval összeillünk!- jelentette ki magabiztosan, a többiek húúú-ztak, miközben én felvont szemöldökkel néztem a felém tartott kézre, majd pedig Dávidre.
- Aha és mellette fekete öves karatés- mondtam majd fél másodperc alatt elkaptam a kezem, majd  a háta mögé volt csavartam- És ha ezt folytatod, akkor netán véletlenül eltöröm a kezedet!- majd egy kicsit megcsavartam, mire felszisszent és elengedtem. A többiek csak úgy húúú-ztak és röhögtek.
- Hát Dév asszem kikosaraztak- röhögött az egyik fiú, akit Kevinnek hívtak, jóképű volt és helyes, de nem az esetem.
- Úgy is tudom, hogy tetszem neked Stell- mondta még mindig magabiztosan.
- Pff. hát persze- gúnyolódtam. Aztán nagyon fura dolog történt. Megláttam azt a nőt. Azt a nőt akiről hosszú ideje álmodtam. De mióta eldöntöttük, hogy ide fogok járni, minden egyes álmomban szerepelt. De most ahogyan megláttam, valami fura érzés kerített hatalmába, úgy éreztem ismerem és, hogy nagyon erős kapcsolat köt hozzá. Nem értettem ezt az egészet. Aztán észrevette, hogy őt nézem. Gyorsan elkaptam a fejem és együtt röhögtem a fiúkkal, de a szemem sarkából láttam, hogy elindul felénk. Hirtelen elkezdtem szorongani és remegni. Egyre közeledett. Hosszú barna haja kiengedve hordta. A szeme kék volt és a szája mintha hasonlított volna az enyémre. De nem ez hülyeség. És végül odaért hozzánk.